Az angol beteg (részlet)

Almásy 1933-as expedíciója a Líbiai-sivatag utolsó fehér foltjait törölte el a térképről. Zarzura – mint tipikus esőoázis – a vízhiány miatt teljesen elnéptelenedett. A Szahara egyik legelhagyatottabb, leginkább hozzáférhetetlen zugában Almásy László volt az első európai kutató, aki részletes földrajzi dokumentációs munkát végzett.

A Gilf-Kebírt tagoló meredek falú sziklakanyonok, a vádik megismerése az áprilisi forróságban komoly fizikai igénybevételt jelentett az expedíció tagjai számára. Almásyék a Gilf-Kebír festői tanúhegyekkel körülvett völgyének homokkőben keletkezett sziklabarlangjaiban ősi állat- és emberábrázolásokra bukkantak. A Vádi-Szúrában – a „Képek völgyében” – neolitikumi ember keze nyomát őrzik a sziklaodúk falára festett vörös színű strucc- és pálmafa-ábrázolások, bizonyságául annak, hogy valaha növényzet zöldellt ott, ahol manapság csak száraz főcsomók vannak. Almásy felfigyelt a legtalányosabb ábrázolásra, az úszó emberekre, s vázlatkönyvében akvarellen örökítette meg őket. Úszni csak ott lehet, ahol víz van, s a Szahara e kietlen zugában manapság sem víz, sem növényzet nincs! A legközelebbi vízfolyás, ahol úszni lehet, a Nílus, mely Vádi-Szúrától keleti irányban csaknem ezer kilométeres távolságban hömpölyög. Márpedig akik a festményeket készítették, láthattak úszó embereket. Feltehető, hogy időszakos vagy állandó, úszásra alkalmas vízfolyások létezhettek ezen a környéken. (A Magyar Földrajzi Múzeum 1993-ban dr. Gábris Gyula földrajzprofesszor, dr. Szabó József földrajzprofesszor és Antall Péter fotóművész részvételével lebonyolított expedíciója során részletes tereptanulmányokat végeztünk e sziklavilágban, de hajdani tó jelenlétére utaló nyomokat, színlő maradványokat vagy tavi üledékeket nem találtunk.)

A hajdani csapadékosabb éghajlatra, táplálékban gazdag, feltehetően szavannanövényzetre utalnak azok az állatábrázolások, melyek teheneket, zsiráfokat, gazellákat, antilopokat, struccokat örökítenek meg. A sziklafestmények alkotóinak kilétét máig homály fedi. Kádár László vélekedése szerint a Hérodotosz történeti munkáiban emlegetett sivatagi népek, a garamanták vagy a barlanglakó trogloditák jeleníthették meg azt, amit láttak. Almásy Vádi-Szúrában kóstolt bele a prehisztorikus emlékek feltárásának izgalmaiba. További célkitűzései közé tartozott, hogy e szempontból is kutassa a Líbiai-sivatag ismeretlen oázisait, Mergát, Arkenut és az Uweinát-hegységet. Almásy felfigyelt a száraz folyómedrekre, melyek eredetéről így írt a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak címzett jelentésében: „A nyári esőzések fokozatosan érik el Uweinátot, Arkenut, az El Bibán és az El Hamra vádikat, Vádi Abd El Malikot és Vádi Talhát. Ez az esőzés két-három hónapon keresztül hetente kétszer, háromszor ered el, rendszerint este és reggel esik, gyakran viharok és heves záporok kísérik. Az ilyen esőzéses időszakok 2-3 évig tartanak, azután hosszú időre abbamaradnak. Az utolsó esőzés 9 évvel ezelőtt érte el Uweinátot.”

A Szudán, Líbia és Egyiptom hármas határán magasodó Uweinát-hegységben rejtőztek a Szahara természetes vízraktáraként szolgáló sziklabarlangok. A vadregényes kővilág gránitbarlangjaiban eredő források vize életmentő volt a kietlen forróságban. Ain Dua sziklakatlanában, a gömbölyű gránittömbök barlanglabirintusában Almásy és arab kísérője, Szabr ember- és állatképek százaira bukkant. Összesen mintegy 800 barlangfestményt fedeztek fel. Karkur Talhban hasonló ábrázolásokat találtak. A fehérrel, vörössel, sötétbarnával és sárgával színezett állatalakok és a fekete emberfigurák páratlan bizonyságai az őskori ember kultúrájának. Almásy így örökítette meg a felfedezést: „Az emberalakokat mindig feketére festették, vörös hajjal és fejükön fehér tolldísszel ábrázolták őket. Fehér karlánc és bokalánc díszítette a felkarjukat és a bokájukat, csípőjükön lánc és fehér tollak lógtak. Tegezt viseltek, tele tollvégű nyilakkal, és olyan kisméretű íjakat, melyek alul horogformában végződtek. Az Olasz Topográfiai Misszió közreműködésével az első felfedezések után hamarosan még tíz barlangot találtunk a sziklákban Ain Dua fölött, és ezekben összesen mintegy 800 barlangfestményt, melyek közül mindegyiket az egyes barlangok mennyezetére festették.”

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/almasy_laszlo_az_angol_beteg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*